11 Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és levágott tízezer széíri embert.
12 Tízezret pedig élve fogtak el a júdaiak. Fölvitték őket egy kőszikla tetejére, és letaszították a szikla tetejéről, úgyhogy mindnyájan összezúzódtak.
13 Annak a csapatnak az emberei pedig, akiket visszaküldött Amacjá és nem mehettek vele az ütközetbe, rátörtek Júda városaira Samáriából egészen Béthorónig, levágtak háromezer embert, és nagy prédára tettek szert.
14 Miután Amacjá visszatért az edómiak leveréséből, elhozta a széíriek istenszobrait, és felállította azokat, mint a saját isteneit, leborult előttük, és tömjénezett nekik.
15 Ezért haragra gerjedt az Úr Amacjá ellen, prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta neki: Miért folyamodtál ennek a népnek az isteneihez, hiszen saját népüket sem mentették meg a te kezedből?
16 De amikor így beszélt hozzá, azt mondta neki a király: Talán a király tanácsosává tettek téged? Hagyd abba, különben megölnek! A próféta abbahagyta ugyan, de még ezt mondta: Tudom, hogy az Isten elhatározta pusztulásodat, amiért ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.
17 Amacjá, Júda királya tanácsot tartott, és ilyen üzenetet küldött Izráel királyához, Jóáshoz, aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt: Jöjj, szálljunk szembe egymással!