10 Belep a por, amelyetfelver tömérdek lova;megrendülnek várfalaida lovasoknak és a kerekeken gördülőharci kocsiknak a zajától,amikor betör kapuidon,ahogy betörnekegy ostromlott városba.
11 Lovainak patái utcáidon tipornak,népedet fegyverrel gyilkolja le,hatalmas oszlopaid a földre zuhannak.
12 Zsákmányul ejtik gazdagságodat,és felprédálják áruidat;ledöntik várfalaidat,gyönyörű házaidat lerombolják,a köveket, a gerendákat,még a port isa tenger közepébe szórják.
13 Megszüntetem énekeid zaját,és citerád hangjanem hallatszik többé.
14 Csupasz sziklává teszlek;hálók szárítóhelye leszel;nem építenek fel többé.Én, az Úr, megmondtam!– így szól az én Uram, az Úr.
15 Ezt mondja az én Uram, az Úr Tírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok.
16 Leszállnak majd trónjukról a tengeri országok fejedelmei mind, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, szakadatlanul rémüldöznek és szörnyülködnek rajtad.