12 Ezek itt messze földről jönnek,azok észak és nyugat felől,amazok meg Színím földjéről!
13 Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,törjetek ki ujjongásba, hegyek!Mert megszánta népét az Úr,és könyörül a nyomorultakon.
14 De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?Ha mások megfeledkeznének is,én nem feledkezem meg rólad!
16 Íme, tenyerembe véstelek be,szüntelen előttem vannak falaid.
17 Fiaid hozzád sietnek,pusztítóid és rombolóid pedigkivonulnak belőled.
18 Emeld föl a tekintetedet és nézz körül:mind összegyűltek, eljöttek hozzád.Életemre mondom – így szól az Úr –,hogy ékszerként veszed föl valamennyit,magadra aggatod őket,mint egy menyasszony!