11 Azt gondoltam,hogy nem látom többéaz Urat az élők földjén,nem láthatok többé emberta világ lakói között.
12 Hajlékomat lebontják,mint a pásztorok sátrát,megfosztanak tőle.Összetekeri életemet,mint takács a kész vásznat,elvágja az Úr életem fonalát;még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!
13 Reggelig igyekeztem megnyugodni,de úgy törte össze minden csontomat,mint az oroszlán;még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!
14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó,úgy nyögtem, mint a galamb.Szemeim bágyadtan néztek a magasba:Uram, szenvedek, segíts rajtam!
15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott,azt tette velem.Messze elkerül az álomlelkem keserűségére.
16 Uram, az éltet mindenkit,és engem is az éltet,hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem!
17 Bizony, javamra válta nagy keserűség.Hiszen megmentettélaz enyészet vermétől,és hátad mögé vetettedminden vétkemet.