25 Mert ezt mondja róla Dávid:„Az Úrra tekintek szüntelen,mert jobbom felől van,hogy meg ne tántorodjam.
26 Ezért örül a szívem,és ujjong a nyelvem,és még testem is reménységben fog nyugodni,
27 mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában,nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
28 Megismerteted velem az élet útjait,betöltesz engem örvendezéssela te orcád előtt.”
29 Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig.
30 De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára,
31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást.