6 Néhányan az írástudók közül ott ültek, és szívükben így okoskodtak:
7 „Hogyan lehet, hogy ez ilyen káromlásokat szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten?“
8 És Jézus azonnal észrevette lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és mondta nékik: „Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
9 Mi könnyebb, azt mondanom a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani -- ezt mondta a gutaütöttnek:
11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyádat, és eredj haza.“
12 Az pedig azonnal fölkelt és felvéve nyoszolyáját, kiment mindenkinek szeme láttára; úgyhogy mindenki elálmélkodott, és dicsőítette az Istent, ezt mondván: „Soha sem láttunk ilyet!“