25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“
26 És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
27 azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“
30 Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?
31 A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,