11 És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle.
12 És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.
13 És Saul elbocsátá őt magától és ezredesévé tevé; és kimegy vala és bejő vala a nép előtt.
14 És Dávid minden útjában magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt.
15 Mikor pedig látta Saul, hogy ő igen eszesen viseli magát, félni kezde tőle.
16 De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert ő előttük méne ki és jöve be.
17 És monda Saul Dávidnak: Ímé idősebbik leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harczold az Úrnak harczait; mert azt gondolá Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a Filiszteusok keze által.