12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.