17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!