24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.