5 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.
6 A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.
7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.
8 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.
9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.
10 Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság.
11 És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?