25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!