6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.