2 A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
6 Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.