12 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.