2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
6 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
7 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.
8 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.