7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.