8 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
9 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
10 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.