4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
5 Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
7 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
8 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;
9 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.
10 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!