7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8 A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
9 Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
10 A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11 Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
12 Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.