47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
48 És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
49 Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
50 Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.