28 Eljutott ennek a híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az Úr sátorába, és megragadta az oltár szarvait.
29 Amikor jelentették Salamon királynak, hogy Jóáb az Úr sátorához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Menj, és öld meg őt!
30 Benájá el is ment az Úr sátorához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy jöjj ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki.
31 Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért.
32 Őt büntesse meg az Úr azért a vérontásért, hogy megölt két magánál igazabb és jobb embert, fegyverrel gyilkolva meg őket, apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel hadseregparancsnokát és Amászát, Jeter fiát, Júda hadseregparancsnokát.
33 Szálljon kiontott vérük Jóáb fejére és utódainak a fejére örökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az Úr békét örökké!
34 Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el.