13 Beszélt a fákról, a libánoni cédrustól kezdve a falból kinövő izsópig, és beszélt az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról.
14 Jöttek is az emberek minden nép közül, hogy hallgassák Salamon bölcsességét, sőt a föld királyai közül is mindazok, akik hallottak bölcsességéről.
15 Hírám, Tírusz királya elküldte szolgáit Salamonhoz, amikor meghallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja után, mert Hírám mindig szerette Dávidot.
16 Salamon pedig ezt üzente Hírámnak:
17 Te tudod, hogy apám, Dávid nem építhetett házat Istene, az Úr nevének, mert háborúskodnia kellett mindenfelé, míg az Úr lábai alá nem vetette ellenségeit.
18 De most az én Istenem, az Úr nyugalmat adott nekem mindenfelől, sem ellenség, sem veszedelem nem fenyeget.
19 Én tehát azt gondoltam, hogy házat építek Istenem, az Úr nevének, ahogyan az Úr apámnak, Dávidnak megmondta: A te fiad, akit utánad helyezek a trónra, az épít majd nevemnek házat.