15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
16 Akkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?
17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, Uram, Istenem.
18 Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat!
19 Uram, a te szolgádért, és szíved szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat megismertesd.
20 Uram, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.
21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmes tettekkel, amikor nemzeteket űzött el népe elől, amelyet kiváltott Egyiptomból?