10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek föl, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyíts rajtunk! Ezt mondd nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál.
11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!
12 Harmadnapra elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek vissza hozzá harmadnapra.
13 De a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát,
14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehézzé tette igátokat, én még nehezebbé teszem. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!
15 Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse igéjét az Úr, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16 Mivel a király nem hallgatott rájuk, ezért ilyen választ adott az egész Izráel népe a királynak:Mi közünk nekünk Dávidhoz?Nincs közösségünk Isai fiával!Térj sátraidba, Izráel!Törődj, Dávid, a magad házával!Hazament tehát egész Izráel.