7 A hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak közül megmaradt egész népet, akik nem tartoztak Izráelhez,
8 meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem irtották ki őket Izráel fiai, kényszermunkásokká tette Salamon; még ma is azok.
9 Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon szolgálatra a munkáinál, mert ezek harcosok voltak, vezérei, tisztjei, meg harci kocsijainak és lovasainak a parancsnokai.
10 Salamon király helyőrségeinek a parancsnokai kétszázötvenen voltak, ezek álltak a hadinép élén.
11 Azután fölvitte Salamon a fáraó leányát Dávid városából abba a palotába, amelyet neki építtetett, mert ezt mondta: Ne lakjék a feleségem Izráel királyának, Dávidnak a palotájában, mert szent hely az, mivel oda került az Úr ládája.
12 Akkor égőáldozatokat mutatott be az Úrnak Salamon, az Úrnak azon az oltárán, amelyet a csarnok elé építtetett.
13 Minden napon: a nyugalomnapokon, újholdkor és az évenként háromszor tartandó megszabott ünnepeken, mégpedig a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen, annak a napnak az előírása szerint kellett áldozni, ahogyan Mózes parancsolta.