16 Ha valaki ősi birtokából szentel oda valamit az Úrnak, akkor a vetőmagja szerint kell megbecsülni; egy hómer árpa vetőmag ötven ezüstsekelt ér.
17 Ha az örömünnep évétől fogva szenteli oda valaki a mezejét, akkor a teljes becsértéket kell számítani.
18 De ha az örömünnep után szenteli oda valaki a mezejét, akkor számítsa ki a pap a következő örömünnepig még hátra levő évek számának megfelelő pénzt, és azt vonják le a becsértékből.
19 De ha mindenképpen meg akarja váltani a mezejét az, aki odaszentelte, akkor tegye hozzá becsárának még egy ötödét, és úgy maradjon az övé.
20 Ha pedig nem váltja meg a mezőt, hanem eladja azt a mezőt más valakinek, akkor nem váltható meg többé.
21 Ha az örömünnepen felszabadul a mező, legyen az Úr szent tulajdona, mint esküvel odaszentelt mező: a pap birtoka legyen.
22 Ha pedig valaki vásárolt mezőt szentel oda az Úrnak, amely nem ősi birtoka,