10 Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre.
11 Ezt mondta nekem: Dániel, te kedves férfiú! Értsd meg azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam.
12 Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem.
13 A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Míkáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban,
14 de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó időben; mert ez a látomás is arról az időről szól.
15 Miközben így beszélt hozzám, lehajtottam a fejemet, és némán hallgattam.
16 Ekkor az az emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom, hogy nem tudtam erőmet összeszedni.