1 Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
2 „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;
3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.”
4 Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?”
5 Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.”
6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.
7 Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.