14 Jéhú ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! El is fogták őket élve, és lemészárolták őket Bét-Éked kútjánál: negyvenkét férfit. Nem hagyott meg közülük senkit.
15 Onnan továbbmenve összetalálkozott Jónádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, és azt kérdezte tőle: Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad? Jónádáb így felelt: Igen! Ha igen – mondta Jéhú –, add a kezed! Amikor az kezet adott, maga mellé állította a kocsijára.
16 Majd ezt mondta: Gyere velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom az Úrért! És magával vitte a harci kocsiján.
17 Miután megérkezett Samáriába, levágta Samáriában Aháb minden megmaradt hozzátartozóját, egészen kipusztította őket, az Úr igéje szerint, amelyet kijelentett Illésnek.
18 Akkor összegyűjtötte Jéhú az egész népet, és ezt mondta nekik: Aháb nem tisztelte eléggé Baalt; Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni őt!
19 Most azért hívjátok ide Baal összes prófétáját, összes szolgáját és összes papját! Senki se hiányozzék, mert nagy áldozatot mutatok be Baalnak. Senki sem fog életben maradni, aki hiányzik! Jéhú azonban álnokságból tette ezt, hogy elpusztíthassa Baal tisztelőit.
20 Majd ezt mondta Jéhú: Tartsatok szent ünnepet Baal tiszteletére! Ki is hirdették ezt.