9 akkor az ő népe maradt az Úr része,Jákób lett az ő kimért öröksége.
10 Puszta földön talált reá,kietlen, vad sivatagban.Körülvette, gondja volt rá,óvta, mint a szeme fényét,
11 ahogy a sas, röptetve a fészekalját,fiókái fölött repdes,úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira,evezőtollán hordozva őt.
12 Az Úr vezette egymaga,nem volt vele idegen isten.
13 A föld magaslatain hordozta,a mező termésével etette.Mézzel táplálta a sziklából,olajjal a kősziklából.
14 A tehenek vaját, juhok tejétbárányok kövérjével,a básáni kosokat és bakokata búzaliszt legjavával etted,és a szőlő vérét, a színbort ittad.
15 Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból– elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –,és elvetette Istent, alkotóját,elhagyta szabadító kőszikláját.