28 Az ablakon át kinézett,Sisera anyja jajgatott a rostélyon át:Miért késik annyit harci kocsijával?Miért nem hallom már szekerének zaját?
29 Legbölcsebb udvarhölgye felel,ő meg elismétli magának szavait:
30 Talán zsákmányt leltek, s azon osztozkodnak;egy-két rabnő is jut mindegyik férfinak!Tarka ruha lesz, tarka ruha lesz Sisera zsákmánya,festett kendőt kapok, nem is egyet, kettőt,a nyakamra zsákmánynak!
31 Így vesszen el, Uram, minden ellenséged!De akik szeretnek, legyenek olyanok,mint a felkelő nap ereje teljében!És béke lett az országban negyven esztendeig.