17 A templomcsarnok és az oltár közöttsírjanak a papok, az Úrnak szolgái!Így szóljanak:Szánd meg, Uram, a népedet,ne engedd,hogy gyalázzák örökségedet!Ne csúfolhassák őket a nemzetek!Miért mondanák a népek között:Hol van az ő Istenük?
18 Szánalomra indultországa iránt az Úr,és megkönyörült népén.
19 Így szól népéhez az Úr:Most már adok nektekgabonát, mustot és olajat,hogy jóllakjatok vele.Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a nemzetek.
20 Messze űzöm tőletekaz északi ellenséget.Sivár és puszta földre kergetem szét őket:elejét a keleti tengerbe,végét pedig a nyugatiba.Fölszáll a bűze, fölszáll tetemének szaga,bármilyen nagy pusztítást hajtott is végre.
21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj,mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr!
22 Ne féljetek, mezei vadak,mert kizöldülnek a puszta legelői,mert a fák gyümölcsöt hoznak,a fügefa és a szőlő gazdagon terem.
23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetekaz Úrnak, a ti Isteneteknek!Mert megadta nektek a szükséges esőt,záport hullat rátokősszel és tavasszal, mint régen.