27 Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok.
28 Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!
29 Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé;
30 majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak:
31 Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.
32 Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak.
33 Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.