2 Timóteusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
3 Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, hogy szüntelen gondolok rád könyörgéseimben éjjel és nappal,
4 és könnyhullatásodról emlékezve szeretnélek téged látni, hogy ez örömmel töltsön be.
5 Eszembe jutott ugyanis képmutatás nélküli hited, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve, hogy benned is.
6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy szítsd fel Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van.
7 Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.
8 Ne szégyelld tehát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem velem együtt szenvedj az evangéliumért Istentől kapott erővel,