14 És megkísértetve testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
15 Hová lett tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges lett volna, szemeiteket kivájva, nekem adtátok volna.
16 Tehát ellenségetek lettem-e, megmondva néktek az igazat?
17 Nem szépen buzgólkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettük buzgólkodjatok.
18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
19 Gyermekeim! Kiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek Krisztus.
20 Szeretnék pedig most közöttetek jelen lenni és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.