14 És láttam, és íme volt egy fehér felhő és a felhőn ült valaki, hasonló az Emberfiához, a fején arany korona volt, és a kezében éles sarló.
15 És egy másik angyal jött ki a templomból, hangosan kiáltva annak, aki a felhőn ült: „Lendítsd meg a sarlódat és arass, mert a földnek aratni valója beérett“.
16 A felhőn ülő sarlóját a földre dobta és learatta a földet.
17 És másik angyal is jött ki a mennyben lévő templomból és annál is éles sarló volt.
18 Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hangosan kiáltott annak, akinél az éles sarló volt, és így szólt: „Lendítsd meg a te éles sarlódat és szedd le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei“.
19 Ledobta azért az angyal éles sarlóját a földre, és a föld szőlőit megszedte, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába.
20 Megtaposták a borsajtót a városon kívül és vér jött ki a borsajtóból, amely a lovak zablájáig ért, ezerhatszáz futamnyira.