2 Korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz mentek napkeltekor,
3 és ezt mondták maguk között: „Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?“
4 És odatekintve látták, hogy a kő el van hengerítve; pedig az felette nagy volt.
5 És bemenve a sírboltba, láttak egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve, és megrémültek.
6 Az pedig mondta nekik: „Ne féljetek! A Názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Föltámadott, nincsen itt. Íme, a hely, ahová őt helyezték.
7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.“
8 Ekkor igen hamar kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta el őket; és senkinek semmit sem szóltak, mert féltek.