46 Miután pedig elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni.
47 Mikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymaga a szárazon.
48 És látta őket, amint az evezéssel vesződnek, mert a szél velük szembe fújt; és az éj negyedik szakában hozzájuk ment a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.
49 Azok pedig látva őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak;
50 mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.“
51 Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél, ők pedig szerfölött álmélkodtak és csodálkoztak magukban,
52 mert nem okultak a kenyerekből, mivel a szívük meg volt keményedve.