49 Azok pedig látva őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak;
50 mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.“
51 Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél, ők pedig szerfölött álmélkodtak és csodálkoztak magukban,
52 mert nem okultak a kenyerekből, mivel a szívük meg volt keményedve.
53 Ezután átkelve a túlsó partra, eljutottak Genezáret földjére, és kikötöttek.
54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerték őt,
55 és befutva az egész környéket, kezdték a betegeket az ágyakon ide-oda hordozni, amerre hallották, hogy ő ott van.