1 Elmentében meglátott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.
2 Tanítványai megkérdezték: „Rabbi, ki vétkezett, ő-e, vagy a szülei, hogy vakon született?”
3 Jézus ezt felelte: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem azért történt ez, hogy az Isten munkái rajta láthatókká legyenek.
4 Amíg nappal van, annak munkáin kell dolgoznunk, aki engem küldött, éjszaka jön, amikor senki nem munkálkodhatik.
5 Én, amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.”
6 Miután ezeket mondta, a földre köpött, sarat csinált a köpésből, a sarat rátette a vak szemére
7 és így szólt hozzá: „Eredj el, mosakodjál meg a Siloám medencéjében,” (aminek jelentése: küldött). A vak elment, megmosakodott és látott.
8 A szomszédok, és akik korábban koldulni látták őt, így szóltak: „Nem ő ült itt és kéregetett?”
9 Némelyek ezt mondták: „Ő volt,” mások: „Nem, csak hasonlít hozzá.” Ő maga azt mondta: „Én vagyok az.”
10 Megkérdezték tőle: „Hogy nyílt meg a szemed?”
11 „Az az ember, akit Jézusnak mondanak, sarat csinált, szememre kente és ezt mondta: Eredj el a Siloámba, s mosakodjál meg. Elmentem, megmosakodtam és megjött a látásom.”
12 Megkérdezték tőle: „Hol van az az ember?” – „Nem tudom” – felelte.
13 Elvezették a farizeusokhoz, azt tudniillik, aki vak volt.
14 Szombat volt az a nap, melyen Jézus a sarat csinálta, és amelyen megnyitotta a vak szemét.
15 Újra megkérdezték tőle a farizeusok is, hogyan lett látóvá? Azt felelte: „Sarat tett a szememre, megmosakodtam és látok.”
16 Egynéhány farizeus megjegyezte: „Az az ember nincs Istentől, mert a szombatot nem tartja meg.” Mások ezt mondták: „Hogy volna képes vétkes ember ilyen jeleket tenni?” Úgyhogy szakadás lett közöttük.
17 Azután újra megkérdezték a vakot: „Mit mondasz te felőle, hisz szemedet megnyitotta?” „Azt, hogy próféta” – felelte a vak.
18 A zsidók most már nem hitték el felőle, hogy vak volt és hogy úgy jött meg a látása, míg csak el nem hívták annak szüleit, aki látóvá lett,
19 és őket meg nem kérdezték: „Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogy van, hogy lát most?”
20 A szülei ezt felelték: „Azt tudjuk, hogy ő a fiunk és hogy vakon született,
21 de hogy hogyan lát most, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt mi nem tudjuk. Őt kérdezzétek, elég koros. Majd ő felel magáért.”
22 Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis összebeszéltek, hogyha valaki a Krisztusnak vallja Jézust, kivetik a zsinagógából.
23 Ezért mondták a szülei: „Elég koros, őt kérdezzétek.”
24 Másodszor is hivatták azt az embert, aki vak volt és így szóltak hozzá: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember vétkes.”
25 „Hogy vétkes-e, nem tudom – felelte az –, egyet tudok, hogy vak létemre most látok.”
26 „Mit tett veled, hogyan nyitotta meg szemedet?” – kérdezték tőle.
27 „Már megmondtam nektek – felelte nekik. Nem hallottátok? Miért akarjátok újra hallani? Vajon ti is tanítványai akartok lenni?”
28 Azok gyalázkodva szóltak hozzá: „Te vagy a tanítványa neki, mi Mózes tanítványai vagyunk.
29 Mi tudjuk, hogy Mózesnek Isten szólott, de erről nem tudjuk, honnan való.”
30 Az ember ezt felelte nekik: „Ebben csak az a csudálatos, hogy nem tudjátok, hogy ő honnan való, bár ő nyitotta meg a szememet.
31 Tudjuk, hogy vétkezőkre az Isten nem hallgat, csak arra hallgat, aki istenfélő és az ő akaratát teszi.
32 Öröktől fogva nem hallotta senki, hogy született vaknak valaki megnyitotta volna a szemét.
33 Ha ő nem Isten mellől jött volna, nem volna képes tenni semmit.”
34 „Te mindenestől vétekben születtél – mondották neki –, és te tanítasz minket?” Azzal kivetették őt a zsinagógából.
35 Jézus meghallotta, hogy kivetették, s amikor rátalált, megszólította: „Hiszel az ember Fiában?”
36 Az így felelt: „És ki az Uram, hogy higgyek benne?”
37 „Láttad már őt – felelte neki Jézus –, az az, aki beszél veled.”
38 „Hiszek Uram” – felelte ő és a földre borult előtte.
39 Erre Jézus így szólt: „Ítélni jöttem e világra, hogy azok, akik nem látnak, látókká legyenek és a látók vakokká.”
40 A vele tartózkodó farizeusok közül egyesek meghallották ezeket a szavakat és megszólították: „Hát mi is vakok vagyunk?”
41 „Ha vakok volnátok – felelte nekik Jézus –, nem volna vétketek. De mivel azt mondjátok: Látunk –, vétketek megmarad.”