60 Megszólalt azonban az anyja: „Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve.”
61 „Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,
62 majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,
63 mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.
64 Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
65 A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.
66 Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: „Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze.”