1 Tanítványainak meg ezt mondta: „Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti.
2 Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon.
3 Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vétkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki.
4 Ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer tér meg hozzád e szóval: Más felismerésre jutottam! Megbocsáss neki.”
5 „Növeld hitünket” – szóltak az apostolok az Úrnak.
6 Az Úr azonban ezt felelte: „Ha olyan volna a hitetek, mint a mustármag és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül és ültetődjél át a tengerbe, engedelmeskednék nektek.
7 Mondja-e valaki közületek rabszolgájának, amikor az a szántásból vagy legeltetésből hazatér: Jöjj ide hozzám tüstént és dőlj asztalhoz.
8 Ellenkezőleg ezt fogja mondani neki: Készíts valamit, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te.
9 Vajon megköszöni a rabszolgának, hogy megtette rendelkezéseit?
10 Éppen így ti is, ha mindent megtesztek, amit rendeltek nektek, így szóljatok: Haszontalan rabszolgák vagyunk, annyit tettünk csak, amennyit úgyis tartoztunk megtenni.”
11 Történt, hogy amikor Jeruzsálembe utaztában Szamária és Galilea között ment el,
12 egy faluba tért be, és ott tíz bőrpoklos férfival találkozott. Azok messziről megálltak
13 és emelt hangon kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
14 Ahogy meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” S az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.
15 Közülük azonban az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, Istennek hangos dicséretével az ajkán visszatért,
16 s arcával a lábához esett és hálát adott neki. Ez az ember szamáriai volt.
17 „Hát nem tízen tisztultak meg? – szólalt meg Jézus. – Hol van a kilence?
18 Nem akadt több, aki visszatért volna, hogy Istennek dicsőséget adjon, csak ez az idegen származású?”
19 Azután azt mondta neki: „Kelj fel, eredj el! A hited megmentett.”
20 Mikor a farizeusok azt kérdezték, hogy mikor jön el az Istennek királysága, ily szóval felelt nekik: „Az Istennek királysága nem szemmel láthatóan jön el,
21 nem mondhatják majd azt: Lám itt, vagy amott van. Lássátok, az Isten királysága bennetek van.”
22 Majd tanítványaihoz szólott: „Napok jönnek, amelyeken megkívánjátok, hogy az ember Fiának napjaiból bár egyet is láthassatok, de nem fogtok látni.
23 Akkor ezt fogják majd nektek mondani: Lám ott van! Lám itt van! Ne menjetek el, ne fussatok utána.
24 Mert mint ahogy a felvillanó villámlás egyik aljától a másik aljáig megvilágítja az eget, a maga napján olyan lesz az ember Fia is.
25 Előbb azonban sokat kell szenvednie, kell, hogy ez a nemzedék elvesse őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg.
26 Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27 Az emberek ettek, ittak, házasodtak, nőül mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és akkor eljött az özönvíz és mindenkit elveszített.
28 Úgy lesz majd, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek,
29 de amely napon Lót Szodomából kiment, tűz és kéneső hullott az égből és elveszített mindenkit.
30 Így történik majd azon a napon is, amelyen az embernek Fiáról a lepel lehull.
31 Ha valaki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne szálljon alá, hogy elvigye azt. Úgy tegyen az is, aki a mezőn van, ne térjen vissza.
32 Emlékezzetek Lót feleségére.
33 Aki lelkét megszerezni igyekszik, el fogja veszíteni, – aki el fogja veszíteni lelkét, életre szüli azt.
34 Azt mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd,
35 két asszony őröl egy helyen, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd.
36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.”
37 Ekkor megszólaltak: „Hol lesz ez Uram?” és ő ezt felelte nekik: „Ahol a test lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk.”