1 Miután az Isten a régi időben a próféták által sok ízben és sokféleképpen beszélt az atyákhoz,
2 a mostani napok utólján hozzánk is szólt Fiában, akinek a mindenséget örökrészéül rendelte, akin át az örök korokat is elkészítette.
3 A Fiú a dicsőség kisugárzása, az Istenben az ő lényének kimetszett képe. Hatalmas szavával ő hordozza a mindenséget is, ő szerezte meg a vétkek bocsánatát s azután leült a magasságban az isteni Fenség jobbja felől,
4 miután annyival hatalmasabbá lett az angyaloknál, amennyivel azokénál különb névnek lett örökrészesévé.
5 Mert az angyalok közül ugyan melyiknek mondtak ilyesmit: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” Majd újra: „Atyjává leszek neki, ő meg Fiammá lesz nekem?”
6 Mikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földre, így szól: „Boruljanak mind lába elé Istennek angyalai.”
7 Az angyalokra ezt mondja: „Angyalait szelekké és szolgálattevőit tűzlánggá teszi.”
8 A Fiúhoz ellenben így szól: „Trónod, oh Isten, az örök kornak korain át megáll, királyságodnak pálcája az egyenesség pálcája.
9 Igazságosságot szerettél, törvénytiprást gyűlöltél, ezért kent fel téged az Isten, a te Istened részestársaid fölé az ujjongás olajával.”
10 Továbbá: „Te Uram, kezdetben vetetted meg a föld alapját, az egek kezednek művei,
11 elvesznek azok, de te megmaradsz, megavul mindenki, mint a ruha,
12 mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak.”
13 Ugyan melyik angyalhoz szólt valaha is így: „Ülj el jobbomon, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem?”
14 Nem mindannyian szolgálattevő szellemek-e, kiket mások kiszolgálására küldtek el azok érdekében, akik örökrészül fogják kapni a megmenekülést.