1 Minden lélek vesse magát a felettes hatóság alá, mert nincs más hatóság, csak Istentől adott, a meglevőket Isten rendelte el
2 Így hát, aki a hatóságnak ellene szegül, Isten rendelkezésével fordul szembe. Az ellenállók ítéletet vonnak magukra.
3 Mert az elöljárók nem a jó, hanem a gonosz tettek elrettentésére vannak. Azt akarod, hogy a hatóságtól ne kelljen rettegned? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle.
4 Mert a hatóság Istent szolgálja, a te javadra. Ám, ha a gonoszt teszed, félj. Mert nem hiába viseli a fegyvert, hisz Isten szolgája, a haragot hozó megtorlója annak, aki a gonoszt cselekszi.
5 Kényszer alá vagyunk tehát vetve, nemcsak a harag kedvéért, hanem a lelkiismeret kedvéért is.
6 Adót azért kell nekik fizetnetek, mert Isten szolgálatát végzik, és ugyanezért a célért szorgoskodnak, mint Isten.
7 Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok, akinek adóval, az adót, akinek vámmal, a vámot, akinek félelemmel a félelmet, akinek tiszteletadással, a tiszteletadást.
8 Ne tartozzatok senkinek semmivel, kivéve egymásnak szeretettel. Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.
9 Hiszen e parancsokat: „Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne kívánkozzál”, és ha van még más, ez az ige foglalja egy egészbe: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”
10 A szeretet nem szerez a felebarátnak gonosz bántalmazást. Szeretettel teljesen betöltjük a törvényt.
11 S mindezt úgy cselekedjétek, mint akik ismeritek az időt és tudjátok, hogy itt az órája már annak, hogy az álomból felkeljünk. Mert most közelebb hozzánk a menekülés, mint mikor hívőkké lettünk.
12 Az éj előrehaladt, a nappal közel jött, tegyük félre hát a sötétség munkáit, öltsük fel a világosság fegyvereit!
13 Illedelmesen járjunk, mint nappal kell, ne lakmározással, részegeskedéssel; ne bujálkodással és kicsapongással, ne civakodással és versengéssel,
14 hanem öltsük magunkra az Urat, a Krisztus Jézust, és ne tegyétek meg a húsnak szándékát, hogy vágyakat ne gerjesszenek.