3 és mivel ugyanolyan ipart űzött, náluk maradt. Sátorkészítés volt ugyanis a mesterségük.
4 Minden szombaton értekezett a zsinagógában, zsidókat is, helléneket is meggyőzni igyekezett.
5 Mikor azonban Macedóniából Szilás is, Timóteus is alájöttek, Pál az igétől szorongattatva erősen bizonygatta a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
6 Mikor azonban azok ellenszegültek és káromoltak, kirázta ruháit s így szólt hozzájuk: „Véretek szálljon a fejetekre, én tőletek tisztán megyek el és mostantól fogva a nemzeteknél leszek.”
7 Át is ment onnan egy bizonyos Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő embernek a házába, kinek a háza a zsinagógával szomszédos volt.
8 Kriszpusz pedig, a zsinagógafő, egész házával együtt hitt az Úrban, a korintusiak közül is sokan hallgatták őt és hittek, majd bemerítkeztek.
9 Az Úr pedig éjjel látomásban azt mondotta Pálnak: „Ne félj, hanem szólj, ne hallgass,