12 Így történt, hogy ettől az egyetlen férfitől, Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek.
13 Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének. Nyíltan elismerték, hogy idegenek, akik csak átutazóban vannak a Földön.
14 Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat.
15 Mert ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek.
16 De ők sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek nevezzék, és valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!
17-18 Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy feláldozza a fiát, Izsákot. Isten ezzel tette próbára Ábrahámot, hiszen azt mondta neki: „Izsákon keresztül fognak származni az utódaid.” Isten valóban ezt ígérte Ábrahámnak, aki ennek ellenére mégis kész volt, hogy egyetlen fiát feláldozza.
19 Ugyanis hitte, hogy Isten még a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Amikor Isten megfogta Ábrahám kezét, és nem engedte, hogy a fiát feláldozza, az valóban olyan volt, mintha Izsák feltámadt volna.