2 Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömhírt, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem fogadták el, és nem hittek benne.
3 Mi azonban, akik hiszünk, beléphetünk Isten nyugalmába! Isten megmondta:„Ahogy haragomban megesküdtem,ők sohasem fognak bemenni nyugalmamba.” Zsolt 95:11Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta minden munkáját befejezte!
4 Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját és megpihent.”
5 Az előbbi helyen mégis azt mondja: „Ők sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”
6 Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába, ugyanakkor azok, akik akkor régen hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak.
7 Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk:„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,ne makacskodjatok!” Zsolt 95:7-8
8 Mert ha Józsué bevezette volna Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem beszélt volna később egy másik napról.