14 Azt mondta Ábrahámnak: „Bőségesen megáldalak, és nagyon-nagyon sok utódot adok neked.”
15 Ábrahámnak sokáig és türelmesen várnia kellett, de végül mégis megkapta, amit Isten ígért.
16 Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának.
17 Hasonlóképpen, amikor Isten egészen világosan meg akarta mutatni, hogy ígéreteit biztosan teljesíteni fogja, ő is megesküdött. Azoknak akarta ezt megmutatni, akik később valóban meg is kapták, amit Isten nekik ígért. Tehát, Isten egyrészt megígért valamit, másrészt azt esküjével erősítette meg.
18 Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amit ő adott nekünk.
19 Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak számára az erős és biztonságos horgony. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében kapaszkodik meg,
20 ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra. Hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédekhez hasonlóan.